1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
|
<!--#set var="PO_FILE" value=''
--><!--#set var="ORIGINAL_FILE" value="/philosophy/why-free.html"
--><!--#set var="DIFF_FILE" value=""
--><!--#set var="OUTDATED_SINCE" value="2009-09-05" -->
<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
<!-- TRANSLATORS: This page was generated locally by GNUN. Please do
not update it manually, update the corresponding PO file instead.
The PO is archived in trans-coord task #14377 (file: orphan-POs.tar.gz).
For more info, contact web-translators@gnu.org. -->
<head>
<!--#include virtual="/server/head-include-1.html" -->
<title>Miért nem szabad, hogy a szoftvereknek tulajdonosa legyen? - GNU Projekt -
Free Software Foundation</title>
<meta name="Keywords" content="GNU, GNU Project, FSF, Free Software, Free Software Foundation, Why Software Should Not Have Owners" />
<!--#include virtual="/philosophy/po/why-free.translist" -->
<!--#include virtual="/server/banner.html" -->
<!--#include virtual="/server/outdated.html" -->
<h2>Miért nem szabad, hogy a szoftvernek tulajdonosa legyen?</h2>
<p>írta: <a href="http://www.stallman.org/"><strong>Richard
Stallman</strong></a></p>
<p>
A digitális információtechnika azzal járul hozzá a világhoz, hogy
megkönnyíti az információ másolását és módosítását. A számítógépek azt
ígérik, hogy ezt mindnyájunknak megkönnyítik.</p>
<p>
Nem mindenki akarja, hogy könnyebb legyen. A szerzői jog rendszere
„tulajdonosokat” rendel a programokhoz, és legtöbbjüknek az a célja, hogy a
szoftver által nyújtott jótéteményeket visszatartsa a társadalom többi
részétől. Ők akarnak lenni az egyetlenek, akik másolhatják és módosíthatják
a szoftvert, amit használunk.</p>
<p>
A szerzői jog rendszere a nyomtatással, egy másolatok tömegtermelésére
alkalmas technikával együtt fejlődött ki. A szerzői jog jól illeszkedett
ehhez a technológiához, mert csak a másolatok tömegtermelését
korlátozta. Nem vette el a könyvek olvasóinak szabadságát. Egy átlagos,
nyomdagéppel nem rendelkező olvasó esetleg tollal és tintával másolhatta a
könyveket, és emiatt elég kevés olvasót pereltek be.</p>
<p>
A digitális technika rugalmasabb, mint a nyomtatott sajtó: ha az információ
digitális formában van, könnyedén lemásolhatod és megoszthatod
másokkal. Pontosan emiatt a rugalmasság miatt illeszkedik rosszul egy olyan
rendszerhez, mint amilyen a szerzői jog. Ez az oka azoknak az egyre csúnyább
és drákóibb intézkedéseknek, amiket mostanában hoznak a szoftver szerzői
jogának kikényszerítésére. Figyeljük meg a Szoftver Kiadók Szövetségének
(Software Publishers Association, SPA) ezt a négy szokását:</p>
<ul>
<li>Erőteljes propaganda annak terjesztésére, hogy helytelen dolog nem
engedelmeskedni a tulajdonosoknak azért, hogy segíts a barátodnak.</li>
<li>Balek besúgók beszervezése, hogy feljelentsék a munkatársaikat és
kollégáikat.</li>
<li>(Rendőri segítséggel végrehajtott) rajtaütések hivatalokon és
iskolákon. Ilyenkor azt mondják az embereknek, hogy be kell bizonyítaniuk,
hogy nem vétkesek illegális másolásban.</li>
<li>(Az SPA kívánságára az USA kormánya által végrehajtott) vádemelés olyan
emberek ellen, mint például David LaMacchia az <abbr title="Massachusetts
Institute of Technology">MIT</abbr>-n, nem szoftver másolásáért – ezzel nem
vádolják –, hanem pusztán azért, mert őrizetlenül hagyott másolásra alkalmas
eszközöket, és nem cenzúrázta a használatukat.</li>
</ul>
<p>
Mind a négy gyakorlat hasonlít azokra, amelyeket a volt Szovjetunióban
használtak, ahol minden másológépnél egy őr állt, hogy megakadályozza a
tiltott másolást, és ahol az embereknek titokban kellett másolniuk, és kéz
alatt, szamizdatként terjeszteniük az információt. Természetesen van
különbség: az információ ellenőrzésének a Szovjetunióban politikai oka volt,
az USA-ban az ok a haszon. De minket az intézkedések érintenek, és nem az
indítékok. Attól függetlenül, hogy miért teszik ezt, minden kísérlet arra,
hogy megakadályozzák az információ terjesztését, ugyanazokhoz a módszerekhez
és ugyanahhoz a kíméletlenséghez vezet.</p>
<p>
A tulajdonosok különböző érvekkel próbálnak jogot kovácsolni arra, hogy
meghatározhassák, hogyan használjuk az információt:</p>
<ul>
<li id="name-calling">Elnevezések
<p>
A tulajdonosok pejoratív értelmű szavakat használnak, mint „kalózkodás” vagy
„lopás”, valamint olyan szakkifejezéseket, mint „szellemi tulajdon” vagy
„kár”, hogy ezzel egy bizonyos gondolatkört sugalljanak a társadalomnak –
mégpedig azt, amelyik a fizikai tárgyak és a programok primitív
megfeleltetésén alapszik.</p>
<p>
Az anyagi tárgyak tulajdonlásáról kialakult elképzeléseink és érzéseink arra
vonatkoznak, hogy vajon helyes-e elvenni egy tárgyat valakitől. Nem
alkalmazhatóak közvetlenül arra, ha másolatot készítünk valamiről. De a
tulajdonosok elvárják tőlünk, hogy azért csak alkalmazzuk őket.</p></li>
<li id="exaggeration">Túlzás
<p>
A tulajdonosok azt mondják, hogy „kárt szenvednek”, „veszteség éri őket”,
amikor a felhasználók maguk másolják a programokat. De a másolásnak nincs
közvetlen kihatása a tulajdonosra, és senkinek sem árt. A tulajdonost csak
akkor éri veszteség, ha az a személy, aki a másolatot készítette, különben
fizetett volna egy másolatért a tulajdonosnak.</p>
<p>
Kis gondolkodással beláthatjuk, hogy a legtöbben nem vásároltak volna
másolatokat. A tulajdonosok mégis úgy számítják ki a „veszteségüket”, mintha
minden egyes esetben vásároltak volna egy másolatot. Ez – finoman szólva –
túlzás.</p></li>
<li id="law">A törvény
<p>
A tulajdonosok gyakran taglalják a törvények jelenlegi állását, és a szigorú
büntetéseket, amelyekkel fenyegethetnek bennünket. Ebben a megközelítésben
kimondatlanul benne rejlik az a sugallat, hogy a jelenlegi törvények
megkérdőjelezhetetlen erkölcsi nézeteket tükröznek – és máris elvárják, hogy
ezeket a büntetéseket természet adta tényeknek tekintsük, amelyekről senki
sem tehet.</p>
<p>
A meggyőzésnek ez a módja nem állhat meg a kritikus gondolkodással szemben,
csak egy megszokott gondolkodásmód erősítésére tervezték.</p>
<p>
Alapvető dolog, hogy nem a törvények határozzák meg, hogy mi a helyes, és mi
nem az. Minden amerikainak tudni kellene, hogy negyven évvel ezelőtt még
több államban is törvénybe ütköző cselekedet volt egy négernek a busz első
részébe ülnie; de csak a rasszisták gondolják úgy, hogy ez tényleg
elítélendő cselekedet lett volna.</p></li>
<li id="natural-rights">Természet adta jogok
<p>
A szerzők gyakran azt állítják, hogy valamilyen speciális kapcsolatban
állnak a programokkal, amelyeket írtak, továbbá kijelentik, hogy az adott
programokkal kapcsolatos kívánságaik és érdekeik egyszerűen többet nyomnak a
latban, mint bárki másé – vagy akár az egész világé. (Tipikusan nem a
szerzők, hanem különböző vállalatok birtokolják a szoftverek szerzői jogait,
de tőlünk elvárják, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt az ellentmondást.)</p>
<p>
Azoknak, akik ezt – hogy a szerző fontosabb, mint te – erkölcsi
alapigazságnak tartják, csak ezt tudom mondani, hogy én, aki magam is
jelentős szoftverszerző vagyok, ezt ostobaságnak tartom.</p>
<p>
De az emberek általában csak két ok miatt érzik némileg jogosnak a természet
adta jogok követelését.</p>
<p>
Az egyik ok egy túlhangsúlyozott analógia az anyagi tárgyakkal. Ha főzök egy
spagettit, akkor igenis tiltakozom, ha valaki más megeszi, mert akkor én nem
tudom megenni. Amit csinál, az pont annyit árt nekem, mint amennyit használ
neki. Csak az egyikünk eheti meg a spagettit; a kérdés az, hogy melyikünk? A
kettőnk közti legkisebb különbség elegendő, hogy kibillentse a mérleget.</p>
<p>
De hogy te használsz-e vagy megváltoztatsz-e egy általam írt programot, az
téget közvetlenül, engem pedig csak közvetetten érint. Hogy adsz-e egy
másolatot a barátodnak vagy sem, az téged és a barátodat sokkal jobban
érint, mint engem. Nem kellene hatalmamnak lennie arra, hogy
megakadályozzalak ebben. Erre senkinek se kellene, hogy hatalma legyen.</p>
<p>
A másik ok az, hogy az embereknek azt mondták, hogy a szerzők természet adta
joga a társadalmuk elfogadott és soha meg nem kérdőjelezett hagyománya.</p>
<p>
A történelem vonatkozásában ennek éppen ellenkezője az igazság. A szerzők
természet adta jogainak lehetőségét felvetették, majd határozottan
elutasították az amerikai alkotmány összeállításakor. Ezért van az, hogy az
alkotmány csak megengedi, és nem előírja a szerzői jogi rendszert; ezért
mondja, hogy a szerzői jognak ideiglenesnek kell lennie. Azt is kimondja,
hogy a szerzői jog célja a haladás elősegítése – és nem a szerző
megjutalmazása. A szerzői jog igenis megjutalmazza valamennyire a szerzőket,
méginkább a kiadókat, de eredetileg a viselkedésük módosítására vonatkozó
eszköznek szánták.</p>
<p>
Társadalmunk valóban megalapozott hagyománya az, hogy a szerzői jog a
közösség természet adta jogait sérti – és az, hogy ezt csak a közösség
érdekével lehet megindokolni.</p></li>
<li id="economics">A pénz
<p>
A végső érv amellett, hogy a szoftvernek tulajdonosa legyen, az, hogy ez
több szoftver termeléséhez vezet.</p>
<p>
A többivel ellentétben ez az érv legalább indokolt megközelítésből szemléli
a témát. Egy jogos célon alapszik – a szoftver felhasználói által támasztott
igény kielégítésén. Azt pedig tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek többet
termelnek valamiből akkor, ha ezért jól megfizetik őket.</p>
<p>
De ennek az érvnek van egy hiányossága: azon a feltételezésen alapszik, hogy
a különbség csak annyi, hogy mennyit kell fizetnünk. Feltételezi, hogy a
<em>szoftver termelése</em> az, amit akarunk, akár van tulajdonosa, akár
nincs.</p>
<p>
Az emberek készek elfogadni ezt a feltételezést, mert ez összevág az anyagi
tárgyakkal szerzett tapasztalataikkal. Vegyünk például egy
szendvicset. Elképzelhető, hogy tudsz szerezni egyforma szendvicseket ingyen
is és pénzért is. Ha ez így van, akkor a fizetendő pénz mennyisége az
egyetlen különbség. Akár meg kellett venned, akár nem, a szendvicsnek
ugyanolyan az íze, ugyanolyan a tápértéke, és mindkét esetben csak egyszer
tudod megenni. Az, hogy a szendvicset egy tulajdonostól vetted-e, csak és
kizárólag azt befolyásolja, hogy mennyi pénzed marad utána.</p>
<p>
Ez igaz bármilyen anyagi tárgyra – az, hogy van-e tulajdonosa vagy nincs,
nem befolyásolja közvetlenül azt, hogy mi az, vagy hogy mit csinálhatsz
vele, ha már megszerezted.</p>
<p>
De ha egy programnak tulajdonosa van, akkor ez nagyon is befolyásolja azt,
hogy mi is az, és hogy mit csinálhatsz egy másolattal, ha veszel egyet. A
különbség nem egyszerűen pénz kérdése. Az a rendszer, amelyben a szoftvernek
tulajdonosa van, tényleg ösztönzi a szoftverek tulajdonosait arra, hogy
termeljenek valamit – de nem azt, amire valójában szüksége van a
társadalomnak. És felfoghatatlan erkölcsi szennyezést okoz, ami
mindnyájunkra hatással van.</p></li>
</ul>
<p>
Mire van szüksége a társadalomnak ? Olyan információra, ami tényleg az
állampolgárainak rendelkezésére áll – például olyan programokra, amiket az
emberek elolvashatnak, kijavíthatnak, a saját igényeikhez igazíthatnak és
fejleszthetnek, nem csak üzemeltethetnek. De a szoftver-tulajdonosok
tipikusan egy „fekete dobozt” szállítanak, amit nem lehet tanulmányozni vagy
megváltoztatni.</p>
<p>
A társadalomnak szabadságra is szüksége van. Ha egy programnak tulajdonosa
van, akkor a felhasználók elveszítik a fennhatóságot a saját életük egy
területe felett.</p>
<p>
Mindenekelőtt pedig minden társadalomnak bátorítania kell az önkéntes
együttműködés szellemiségét az állampolgárokban. Amikor a
szoftver-tulajdonosok azt mondják, hogy a felebarátainkon magától értetődő
módon segíteni a „kalózkodás” egy formája, akkor megmérgezik a társadalmunk
polgári lelkét.</p>
<p>
Ezért mondjuk, hogy a <a href="/philosophy/free-sw.html">szabad szoftver</a>
a szabadság kérdése, és nem az áré.</p>
<p>
A tulajdonosok mellett szóló gazdasági érv hibás, de a gazdasági kérdés
valós. Néhány ember hasznos szoftvert ír pusztán az élvezet kedvéért, vagy a
többiek csodálatáért, vagy szerelemből; de ha több szoftvert akarunk, mint
amennyit ezek az emberek írnak, akkot ehhez meg kell teremtenünk az anyagi
alapokat.</p>
<p>
A utóbbi tíz évben a szabadszoftver-fejlesztők különböző módszerekkel
próbáltak pénzt keresni, több-kevesebb sikerrel. Nem kell ehhez gazdaggá
tenni valakit; egy átlagos amerikai családi bevétel – $35 000 –
bizonyítottan elegendő ösztönzést jelent sok a programozásnál kevésbé
kielégítő munkára is.</p>
<p>
Amíg egy ösztöndíj nem tette ezt szükségtelenné, évekig abból éltem, hogy
megrendelésre kiegészítéseket írtam az általam írt szabad
szoftverekhez. Minden ilyen kiegészítés bekerült a következő rendesen
kibocsátott verzióba, és így végül az egész közösség számára elérhetővé
vált. A megrendelők azért fizettek nekem, hogy az általuk áhított
kiegészítéseken dolgozzam, és ne azokon a funkciókon, amelyeket én a
legfontosabbaknak tartottam volna.</p>
<p>
Néhány szabadszoftver-fejlesztő azzal keres pénzt, hogy support (technikai
segítség) szolgáltatásokat nyújt. A Cygnus Support-nak körülbelül 50
alkalmazottja van [e cikk születésekor], és becslése szerint munkatársai
tevékenységének körülbelül 15 százaléka szabad szoftver fejlesztése – ez
elfogadható arány egy szoftvercégnél.</p>
<p>
Néhány vállalat, többek között az Intel, a Motorola, a Texas Instruments és
az Analog Devices együttesen támogatják a C nyelvhez tartozó szabad GNU
fordítóprogram további fejlesztését. Eközben az Ada nyelvhez tartozó GNU
fordító fejlesztését az USA légierő finanszírozza – úgy gondolták, hogy ez a
leginkább költség-hatékony módszer arra, hogy szert tegyenek a jóminőségű
fordítóra. [A légirerő által történő finanszírozás egy ideje befejeződött; a
GNU Ada Fordító már üzemel, és a karbantartását kereskedelmileg
finanszírozzák.]</p>
<p>
Mindezek a példák kicsik; a szabad szoftver mozgalom még kicsi és fiatal. De
az [USA-ban működő] hallgatók által támogatott rádió példája megmutatja,
hogy lehetséges egy nagyszabású tevékenységet finanszírozni anélkül is, hogy
minden egyes felhasználót fizetésre köteleznén.</p>
<p>
Mai számítógép-használóként lehet, hogy <a
href="/philosophy/categories.html#ProprietarySoftware">szabadalmaztatott</a>
programot használsz. Ha a barátod arra kér, hogy készíthessen egy másolatot,
nem lenne helyes visszautasítani. Az együttműködés fontosabb, mint a szerzői
jog. De a földalatti, titkos együttműködés nem vezet jó társadalomhoz. Az
embernek arra kell törekednie, hogy egyenes életet éljen nyíltan és büszkén,
és ez azt jelenti, hogy nemet kell mondania a szabadalmaztatott szoftverre.</p>
<p>
Megérdemled, hogy jogod legyen nyíltan és szabadon együttműködni a többi
szoftvert használó emberrel. Megérdemled, hogy jogod legyen megtudni, hogyan
működik a szoftver, és azzal tanítani a diákjaidat. Megérdemled, hogy
szerződtethesd a kedvenc proramozódat, hogy javítsa ki, ha valami gond van
vele.</p>
<p>
Megérdemled a szabad szoftvert.</p>
<hr class="thin" />
<blockquote id="fsfs"><p class="big">This essay is published in <a
href="http://shop.fsf.org/product/free-software-free-society/"><cite>Free
Software, Free Society: The Selected Essays of Richard
M. Stallman</cite></a>.</p></blockquote>
<div class="translators-notes">
<!--TRANSLATORS: Use space (SPC) as msgstr if you don't have notes.-->
</div>
</div>
<!-- for id="content", starts in the include above -->
<!--#include virtual="/server/footer.html" -->
<div id="footer">
<div class="unprintable">
<p>Az FSF-fel és a GNU-val kapcsolatos kérdéseket várjuk (angolul) a <a
href="mailto:gnu@gnu.org"><gnu@gnu.org></a>. Vannak <a
href="/contact/">egyéb módok is az FSF elérésére</a>. A weblappal
kapcsolatos észrevételeket a <a
href="mailto:webmasters@gnu.org"><webmasters@gnu.org></a>.</p>
<p>
<!-- TRANSLATORS: Ignore the original text in this paragraph,
replace it with the translation of these two:
We work hard and do our best to provide accurate, good quality
translations. However, we are not exempt from imperfection.
Please send your comments and general suggestions in this regard
to <a href="mailto:web-translators@gnu.org">
<web-translators@gnu.org></a>.</p>
<p>For information on coordinating and submitting translations of
our web pages, see <a
href="/server/standards/README.translations.html">Translations
README</a>. -->
Please see the <a
href="/server/standards/README.translations.html">Translations README</a>
for information on coordinating and submitting translations of this article.</p>
</div>
<!-- Regarding copyright, in general, standalone pages (as opposed to
files generated as part of manuals) on the GNU web server should
be under CC BY-ND 3.0 US. Please do NOT change or remove this
without talking with the webmasters or licensing team first.
Please make sure the copyright date is consistent with the
document. For web pages, it is ok to list just the latest year the
document was modified, or published.
If you wish to list earlier years, that is ok too.
Either "2001, 2002, 2003" or "2001-2003" are ok for specifying
years, as long as each year in the range is in fact a copyrightable
year, i.e., a year in which the document was published (including
being publicly visible on the web or in a revision control system).
There is more detail about copyright years in the GNU Maintainers
Information document, www.gnu.org/prep/maintain. -->
<p>Copyright © 1994 Richard Stallman</p>
<p>Ez a Mű a <a rel="license"
href="http://creativecommons.org/licenses/by-nd/4.0/deed.hu">Creative
Commons Nevezd meg! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc</a>
feltételeinek megfelelően felhasználható.</p>
<!--#include virtual="/server/bottom-notes.html" -->
<div class="translators-credits">
<!--TRANSLATORS: Use space (SPC) as msgstr if you don't want credits.-->
Fordította: Csillag Kristóf és Patay Gergely</div>
<p class="unprintable"><!-- timestamp start -->
Utoljára frissítve:
$Date: 2020/07/05 15:09:13 $
<!-- timestamp end -->
</p>
</div>
</div>
</body>
</html>
|
