1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
|
<!--#set var="PO_FILE" value=''
--><!--#set var="ORIGINAL_FILE" value="/philosophy/right-to-read.html"
--><!--#set var="DIFF_FILE" value=""
--><!--#set var="OUTDATED_SINCE" value="2007-06-08" -->
<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
<!-- TRANSLATORS: This page was generated locally by GNUN. Please do
not update it manually, update the corresponding PO file instead.
The PO is archived in trans-coord task #14377 (file: orphan-POs.tar.gz).
For more info, contact web-translators@gnu.org. -->
<head>
<!--#include virtual="/server/head-include-1.html" -->
<title>Jog az olvasáshoz - GNU Project - Free Software Foundation</title>
<style type="text/css" media="print,screen"><!--
blockquote {
font-style: italic;
margin: 0 6%;
}
blockquote cite {
font-style: normal;
}
.announcement {
margin: 2em 0;
}
#AuthorsNote ul, #AuthorsNote li {
margin: 0;
}
#AuthorsNote li p {
margin-top: 1em;
}
#AuthorsNote li p.emph-box {
margin: .5em 3%;
background: #f7f7f7;
border-color: #e74c3c;
}
@media (min-width: 53em) {
.announcement {
text-align: center;
background: #f5f5f5;
border-left: .3em solid #fc7;
border-right: .3em solid #fc7;
}
#AuthorsNote .columns >
p:first-child,
#AuthorsNote li p.inline-block {
margin-top: 0;
}
#AuthorsNote .columns p.emph-box {
margin: .5em 6%;
}
}
-->
</style>
<!--#include virtual="/philosophy/po/right-to-read.translist" -->
<!--#include virtual="/server/banner.html" -->
<!--#include virtual="/server/outdated.html" -->
<h2 class="center">Jog az olvasáshoz</h2>
<p class="byline center">
<a href="http://www.stallman.org/">Richard Stallman</a></p>
<p class="center">
<em>Ez az írás 1997 februárjában jelent meg a <cite>Communications of the
ACM</cite> című kiadványban (40. évfolyam, 2. szám).</em></p>
<hr class="thin" />
<div class="article">
<blockquote class="center"><p>
<cite>A tychói lázadáshoz vezető út</cite> című, a Lunai Forradalom
előzményeiről szóló cikkgyűjteményből,
megjelent Luna Cityben, 2096-ban.
</p></blockquote>
<div class="columns">
<p>
Dan Halbert számára a Tychóhoz vezető út akkor kezdődött, amikor az
egyetemen Lissa Lenz kölcsönkérte tőle a számítógépét. Lissa gépe elromlott
és nyilvánvaló volt, hogy nem fogja tudni megcsinálni az évközi feladatát,
ha nem tud egy másikat szerezni. Danen kíül senki mást nem mert megkérni.</p>
<p>
A kérés komoly fejtörést okozott Dannek. Úgy érezte, hogy segítenie kell a
lánynak, de ha kölcsönadja a gépet, akkor Lissa beleolvashat a
könyveibe. Túl azon, hogy könyvek kölcsönadásáért többévi börtön járt, már
maga az ötlet is megbotránkoztatta. Mint mindenki másnak, neki is kisiskolás
kora óta azt tanították, hogy a könyvek kölcsönadása bűntett, és ilyet csak
könyvkalózok tesznek. Mindemellett valószínűtlen volt, hogy ilyesmi
elkerülheti az SVH (Szoftvervédelmi Hivatal) figyelmét.</p>
<p>
Dan megtanulta a szoftverórákon, hogy minden könyvet elláttak egy jogvédelmi
monitorral, ami jelenti a központi licenszszervernek, hogy hol, mikor és ki
olvassa éppen a könyvet. (Ezt az információt arra használták, hogy elkapják
a könyvkalózokat, de jó volt arra is, hogy jóleladható személyes érdeklődési
statisztikákat készítsenek.) A központi licenszszerver észrevette volna a
jogsértést amint a gép megint felcsatlakozik a hálóra és neki, mint a gép
tulajdonosának, a legkeményebb büntetéssel kellett volna szembenéznie mert
nem tett meg mindent a bûncselekmény megelőzése érdekében.</p>
<p>
Lissának valószínüleg nem állt szándékában belelolvasni Dan könyveibe. Ő
csak a dolgozatát akarta megírni, de Dan tudta, hogy a középosztálybeli lány
a tandíjat is alig tudja kifizetni, nemhogy a könyvolvasási díjakat. Az is
lehet, hogy Lissa el sem tudja végezni az egyetemet, ha nem használhatja Dan
könyveit. Dan tisztában volt a helyzettel, neki magának is kölcsönt kellett
felvennie, hogy kifizesse az elolvasott tudományos cikkek licenszdíját (A
díjak tíz százalékát kapta a szerző, és mivel Dan tudományos karrierre
készült, remélte hogy az ő majdani írásai, amennyiben elegen hivatkoznak
rájuk, elegendő bevételt hoznak majd a hitel törlesztéséhez)</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
<div class="columns">
<p>
Dan aztán megtudta, hogy voltak idők, amikor akárki elmehetett a könyvtárba,
ahol újságcikkeket, sőt akár könyveket is olvashatott anélkül, hogy fizetnie
kellett volna ezért. Léteztek független kutatók, akik ezerszámra olvastak
cikkeket kormányzati könyvtár ösztöndíj nélkül is. Az 1990-es évek végén
azonban mind a nonprofit, mind az üzleti kiadók elkezdtek hozzáférési
díjakat szedni. Így aztán 2047-re a tudományos cikkekhez ingyen hozzáférést
nyújtó könyvtáraknak már csak a halványuló emléke maradt meg.</p>
<p>
Voltak persze utak-módok az SVH és a központi licenszszerver megkerülésére -
nyilván mind illegális. Dannak volt egy évfolyamtársa, Frank Martucci, aki
szerzett feketén egy debuggert. Ezzel könyvolvasás közben ki tudta iktatni a
jogvédelmi monitort. Frank azonban elkövette azt a hibát, hogy túl sok
barátjának mesélt róla, végül azután valaki a magas jutalom reményében
feljelentette (A súlyosan eladósodott diákok könnnyen kaphatók voltak az
ilyesmire). 2047-ben Frank börtönben volt - nem kalózolvasásért, hanem mert
debuggert rejtegetett.</p>
<p>
Dan későbbazt is megtudta, hogy régebben akárki használhatott debuggert,
sőt, sok ilyen eszközhöz CD-n vagy a hálón akár ingyen is hozzá lehett
jutni. De az átlagos felhasználók kezdték ezeket a jogvédelmi monitor
kijátszására használni és egy bíró egyszer úgy döntött, hogy a debuggereknek
ez a fő felhasználási területük. Ez azt jelentette, hogy a debuggerek
illegálisak és a programozójuk mehetett a börtönbe.</p>
<p>
Persze a fejlesztőknek továbbra is szükségük volt hibakereső programokra, de
a 2047-ben a szoftvercégek már csak számozott másolatokat terjesztettek,
szigorú, személyre szabott licenszelési feltételek mellett. A szoftverórán
használt debuggert is speciális tûzfal mögött tartották, így azt csak a
gyakorlatokon lehetett használni.</p>
<p>
Persze ki lehetett kerülni a jogvédelmi monitort egy kicserélt
rendszermaggal is. Dan később azt is megtudta, hogy a századfordulón még
voltak szabad magok, sőt, egész operációs rendszerek. Ezek akkorra nemhogy
illegálisá váltak, akárcsak a debuggerek, de még installálni sem lehetett
őket a számítógép adminisztrátori jelszava nélkül, amit viszont sem az FBI,
sem a Microsoft nem volt hajlandó kiadni.</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
<div class="columns">
<p>
Dan arra a következtetésre jutott, hogy nem adhatja csak úgy oda Lissának a
gépet. De vissza se utasíthatta Lissa kéréset, hiszen szerelmes volt a
lányba. Élvezett minden alkalmat, amikor vele beszélgethetett, és biztató
jelként értékelte, hogy Lissa éppen tőle kért segítséget - érzelmei talán
viszonzásra találtak.</p>
<p>
Dan azzal oldotta meg a dilemmát, hogy megtette a legelképzelhetetlenebbet:
odaadta a gépet, és a géppel együtt a saját jelszavát. Így a központi
licenszfelügyelet nem vehette észre, hogy nem is ő, hanem Lissa az, aki a
könyveket olvassa. Ez is törvénybe ütközött, de legalább nem jutott
automatikusan az SVH tudomására. Csak úgy jöhettek volna rá, ha maga Lissa
jelenti fel a fiút.</p>
<p>
Az persze mindkettőjük számára az egyetem végét jelentette volna, ha
kiderül, hogy odaadta Lissának a jelszavát, függetlenül attól, hogy Lissa
mire használta azt. Az egyetemi eljárás az volt, hogy minden, a számítógépek
felügyeletét érintő gyanús tevékenység azonnali fegyelmi eljárást von maga
után. Nem számított, hogy káros-e vagy sem, lényeg, hogy megnehezíti az
adminisztrátorok felülvizsgálati munkáját. Az ilyesminek pedig nyilván
valami tiltott dolog van a hátterében, a részletek senkit sem érdekeltek.</p>
<p>
Általában nem rúgták ki a hallgatót emiatt, legalábbis nem közvetlenül -
csak éppen az egyetemi hálózatról tiltották ki, ez pedig elkerülhetetlenül
bukáshoz vezetett.</p>
<p>
Dan megtudta később azt is, hogy ez a fajta egyetemi politika csak az
1980-as években kezdődött, mikor a diákok nagy számban kezdték használni a
számítógépeket. Azelőtt az egyetemek másképp fegyelmezték a hallgatókat: ami
csupán gyanús volt, azt nem büntették, csak azt, ami káros.</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
<div class="columns">
<p>
Lissa nem jelentette fel Dant az SVH-nak. Dan jól döntött, mikor segített a
lánynak, ennek a döntésnek nem kis szerepe volt abban, hogy később
házasságot kötöttek, de abban is, hogy kételkedni kezdtek mindabban, amit
gyermekként a kalózkodásról tanultak. Egyre többet olvastak a szerzői jog
történetéről, a Szovjetunióról, a valaha ott általános másolási tilalomról,
és tanulmányozták az Egyesült Államok eredeti alkotmányát is. A Lunára
költöztek, ahol sok olyan embert találtak, akik szintén az SVH hosszú
csápjai elől menekültek. A 2062-ben kitört a tychói lázadás egyik
legfontosabb célja hamarosan az olvasáshoz való egyetemes jog biztositása
lett.</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
<div id="AuthorsNote">
<h3>A szerző megjegyzése</h3>
<ul class="no-bullet">
<li>
<div class="columns">
<p>
Az olvasási jogért folyó csatát ma vívjuk. Habár 50 évbe is telhet, amíg a
mai állapotok homályba merülnek, a legtöbb fent bemutatott törvényt és
gyakorlatot már most javasolták bevezetni. Sok közülük be is került az USA
és más országok törvénykezésébe. Az USÁ-ban a Digital Millenium Copyright
Act lefektette a számítógépes könyvek (és más adatok) olvasásának
megszorítását célzó törvényes alapokat. Az Európai Unió egy 2001-es
direktívában hasonló jogvédelmi megoldásokat javasolt.</p>
<p>
A közelmúltig volt egy kivétel: az ötlet, hogy az FBI és a Microsoft
rendelkezzen egyedül a személyi számítógépek kulcsával, amit még a
felhasználónak sem adnak át, egészen 2002-ig nem nem merült fel. Ezt a
javaslatot most „trusted computing”-nak, valamint Palladiumnak
hivják.</p>
<p>
2001-ben Holling szenátor (akinek mûködését a Disney finanszírozza)
beterjesztette az SSSCA nevû törvényjavaslatot, amely minden új számítógépbe
kötelezően előírná a felhasználó által megkerülhetetlen másolásvédelmi
funkciók beépítését. A Clipper lapka és hasonló kormányzati
kulcsletételezési javaslatok után ez egy hoszabb távú trendbe illeszkedik: a
számítógépes rendszerek egyre több lehetőséget biztosítanak mindenféle
távoli hatalmasságoknak a felhasználó feletti kontrollra. Az SSSCA-t azóta
átnevezték CBDTPA-ra (mi csak „Consume But Don't Try Programming
Act” - „Fogyassz, de ne próbálkozz programozással”
törvénynek hívjuk).</p>
<p>
2001-ben az Egyesült Államok az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA)
szerződésére hivatkozva megpróbálta elérni, hogy az egész nyugati féltekén
egységesen ezeket a szabályokat alkalmazzák. Az FTAA egyike azoknak
azúgynevezett „szabad kereskedelmi” szerződéseknek, amiket arra
találtak ki, hogy az üzleti szféra <a
href="https://stallman.org/business-supremacy-treaties.html">nagyobb
hatalomra tegyen szert a demokratikus kormányok</a> felett. A DMCA tipikus
példája ennek az elvnek. Az <a href="http://www.eff.org">Electronic Frontier
Foundation</a> arra kér mindenkit, hogy magyarázza el a többi kormányzatnak,
hogy miért nem szabad elfogadniuk ezt a tervet.</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
</li>
<li>
<div class="columns">
<p>
Amikor ezt a történetet írtam, az SPA kis internetszolgáltatókat
fenyegetett, azt követelve, hogy engedélyezze nekik az összes felhasználó
megfigyelését. A legtöbben engednek, mert nem tudják vállalni egy
potenciális per költségeit. Egy szolgáltató (a Community ConneXion a
kaliforniai Oaklandben) ellenállt és tényleg be is perelték. Az SPA aztán
ejtette a pert, de megkapta helyette a DMCA-t, és vele a hatalmat, amire
vágyott</p>
<p>
Az SVH (valójában SPA, azaz Software Publisher's Association) rendőrséghez
hasonló szerepét a BSA (Business Software Alliance) vette át. Manapság a BSA
még nem hivatalos rendőri szerv, gyakorlatilag azonban akként viselkedik. Az
egykori Szovjet únióra jellemző módszerekkel arra bíztatja az embereket,
hogy jelentsék fel munkatársaikat és barátaikat. Egy 2001-es argentinai
félelemkeltő kampányában a BSA burkoltan azzal fenyegette a szoftvereiket
másokkal megosztó embereket, hogy a börtönben nemi erőszak áldozatai
lehetnek.</p>
</div>
<div class="column-limit"></div>
</li>
<li>
<div class="reduced-width">
<p>
A fent bemutatott egyetemi biztonsági eljárásmódok nem a képzelet
szüleményei. Például egy Chicago környéki egyetem számítógépe
bejelentkezéskor a következő üzenetet írja ki a képernyőre:</p>
<blockquote><p>
Ezt a rendszert csak arra jogosultak használhatják. Jogosulatlan, vagy a
jogosultságon túlmenő használat esetén a személyzet a felhasználó minden
tevékenységét megfigyelheti és rögzítheti. A rendszert nem előírásszerûen
használók megfigyelése közben megfelelő jogosultsággal rendelkező
felhasználók is megfigyelés alá kerülhetnek. E rendszer minden felhasználója
kifejezetten hozzájárul az ilyen megfigyeléshez, és egyben tudomásul veszi,
hogy ha a megfigyelés során valamilyen illegális vagy az Egyetem
szabályaival ellenkező tevékenységre derül fény, akkor a személyzet az ezt
bizonyító adatokat az egyetemi illetve a hivatalos szervek rendelkezésére
bocsáthatja.
</p></blockquote>
<p>
Ez bizony az alkotmány Negyedik Kiegészítésének sajátos értelmezése:
gyakoroljunk nyomást mindenkire már előre hogy önként feladja az őt
megillető jogokat.</p>
</div>
</li>
</ul>
<div class="column-limit"></div>
</div>
<h3 id="References" style="font-size: 1.2em">Hivatkozások</h3>
<ul>
<li>The administration's “White Paper”: Information Infrastructure
Task Force, Intellectual Property [<a
href="/philosophy/not-ipr.html">sic</a>] and the National Information
Infrastructure: The Report of the Working Group on Intellectual Property
[sic] Rights (1995).</li>
<li><a href="http://www.wired.com/wired/archive/4.01/white.paper_pr.html">An
explanation of the White Paper: The Copyright Grab</a>, Pamela Samuelson,
<cite>Wired</cite>, January 1st, 1996.</li>
<li><a href="http://www.law.duke.edu/boylesite/sold_out.htm">Sold Out</a>, James
Boyle, <cite>New York Times</cite>, March 31, 1996.</li>
<li><a
href="http://web.archive.org/web/20130508120533/http://www.interesting-people.org/archives/interesting-people/199611/msg00012.html">Public
Data or Private Data</a>, Dave Farber, <cite>Washington Post</cite>,
November 4, 1996.</li>
<li><a
href="https://web.archive.org/web/20151113122141/http://public-domain.org/">Union
for the Public Domain</a>—an organization which aims to resist and
reverse the overextension of copyright and patent powers.</li>
</ul>
</div>
<hr class="thin" />
<blockquote id="fsfs"><p class="big">This essay is published in <a
href="http://shop.fsf.org/product/free-software-free-society/"><cite>Free
Software, Free Society: The Selected Essays of Richard
M. Stallman</cite></a>.</p></blockquote>
<div class="translators-notes">
<!--TRANSLATORS: Use space (SPC) as msgstr if you don't have notes.-->
</div>
</div>
<!-- for id="content", starts in the include above -->
<!--#include virtual="/server/footer.html" -->
<div id="footer">
<div class="unprintable">
<p>Az FSF-fel és a GNU-val kapcsolatos kérdéseket várjuk (angolul) a <a
href="mailto:gnu@gnu.org"><gnu@gnu.org></a>. Vannak <a
href="/contact/">egyéb módok is az FSF elérésére</a>. A weblappal
kapcsolatos észrevételeket a <a
href="mailto:webmasters@gnu.org"><webmasters@gnu.org></a>.</p>
<p>
<!-- TRANSLATORS: Ignore the original text in this paragraph,
replace it with the translation of these two:
We work hard and do our best to provide accurate, good quality
translations. However, we are not exempt from imperfection.
Please send your comments and general suggestions in this regard
to <a href="mailto:web-translators@gnu.org">
<web-translators@gnu.org></a>.</p>
<p>For information on coordinating and submitting translations of
our web pages, see <a
href="/server/standards/README.translations.html">Translations
README</a>. -->
Please see the <a
href="/server/standards/README.translations.html">Translations README</a>
for information on coordinating and submitting translations of this article.</p>
</div>
<!-- Regarding copyright, in general, standalone pages (as opposed to
files generated as part of manuals) on the GNU web server should
be under CC BY-ND 4.0. Please do NOT change or remove this
without talking with the webmasters or licensing team first.
Please make sure the copyright date is consistent with the
document. For web pages, it is ok to list just the latest year the
document was modified, or published.
If you wish to list earlier years, that is ok too.
Either "2001, 2002, 2003" or "2001-2003" are ok for specifying
years, as long as each year in the range is in fact a copyrightable
year, i.e., a year in which the document was published (including
being publicly visible on the web or in a revision control system).
There is more detail about copyright years in the GNU Maintainers
Information document, www.gnu.org/prep/maintain. -->
<p>Copyright © 1996, 2002 Richard Stallman</p>
<p>Ez a Mű a <a rel="license"
href="http://creativecommons.org/licenses/by-nd/4.0/deed.hu">Creative
Commons Nevezd meg! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc</a> feltételeinek
megfelelően felhasználható.</p>
<!--#include virtual="/server/bottom-notes.html" -->
<div class="translators-credits">
<!--TRANSLATORS: Use space (SPC) as msgstr if you don't want credits.-->
</div>
<p class="unprintable"><!-- timestamp start -->
Utoljára frissítve:
$Date: 2019/10/25 17:54:44 $
<!-- timestamp end -->
</p>
</div>
</div>
</body>
</html>
|
